Amikor a bankok még tiszteltek bennünket...

Napjaink földrajzi terében, a 21.századi világgazdasági globálfaluban, az államok és a hitelt nyújtó pénzintézetek érdekei gyakran eltérnek egmástól. Az államok azt szeretnék, ha a bankok nem vinnék túlzásba a lakossági hitelezést, nem tennék tönkre az adózás szempontjából nélkülözhetetlen vásárlóerőt. A multinacionális pénzintézetek pedig minél nagyobb profitra törekszenek, a makrogazdasági hatások nem érdeklik őket különösebben. A jelenlegi magyar kormány által meghirdetett "gazdasági szabadságharc" éppen arról szól, hogy mennyiben sikerül az államnak, mint gazdasági tényezőnek, érvényesítenie saját érdekeit a pénzintézetekkel szemben.
Az, hogy a pénzpiac elszakadt a valós piactól s virtuláis termékeivel csőd szélére kergette  a lakosságot, ellentéteket generált az egyes nemzetgazdaságokon belül. Ezen ellentétek, a jelenlegi szabályozás keretében, feoldhatatlanok.
Volt azonban Magyarország történetében egy olyan korszak, mikor az állam és a hazánkban működő bankok megtalálták egymással az összhangot. Ez pediglen volt a dualizmus időszaka. Ez az a periódusa a magyar gazdaságtörténetnek, mikor is a nemzeti jövedelem 1867-1890. között 110 százalékkal nőtt. Ennek nem kis részben az volt az oka, hogy a hitelezés mechanizmusa olyan volt, hogy azzal minden piaci szereplő jól járt: a bank vagy takarékpénztár, az ügyfél, valamint az állam is.

A hitelezés mechanizmusa

A hitelezés mechanizmusa nagyjából az alábbiak szerit működött:

1. Az állam- pontosabban: a kormány, leginkább pedig az 1875-1890 között regnáló Tisza Kálmán kormányai- kijelölte azokat a nagyobb projekteket, melyekhez megítélésük szerint szükség volt banki hitelre.

2. Versenytárgyalásokba kezdtek a bankokkal, hogy melyik tud ehhez a projekthez ( pl.vasútépítés) a legkedvezőbb feltételekkel hitelt adni. Vagy: bérbe adta a projektet különböző konzorciumoknak, s azok vették fel a banki hitelt, saját felelősségükre.

3. A megvalósításkor a bank fedezetet kért, ezt az állam ingatlanfedezet formájában adta meg ( pl. fővárosi építési telkekre raktak jelzálogot).

4. Az állam a megvalósításra kizárólag kamatgaranciát adott. Tehát:szó sem volt a Gyurcsány-kormány idején elterjedt adókedvezmények, meg "munkahelyteremtő támogatások"felelőtlen osztogatásáról. Kizárólag a hozamra adott garanciát az állam. Ez általában 5-12 százalék között mozgott. S a szerződésben kikötötték, hogy ez a garancia nem készpénzes, hanem államkötvényes: ha bebukik a biznisz, a kormány államkötvényeket ad a cégnek.

Kérdések és válaszok:
1. Belementek-e a "multik"( osztrák, német, francia vasútépítő társaságok) az efféle hitelezési kostrukciókba? Igen!
2. Elkészültek a projektek? kiépült a magyar vasúthálózát? Világvárossá lett Budapest? Igen!
3. Elszaladtak a bankok Európába panaszkodni? Nem !
4. Ráfizetett-e az állam egyetlen krajcárt is? Nem!

Következtetés: A nagy nemzetközi cégek nem abban az országban fektetnek be pénzt, amely a legötbb kedvezményt ígéri, hanem abba, amelyben a legjobb üzletet látják.
Ha pedig egy kormány hülye, hazug és pancser, azt hamar észreveszik. És kihasználják.
Kegyetlenül.

GBP